A cím, lassan 16 éves fiunk kedvenc filmjének a címe. Amikor megnézte, nagyon lelkes volt, így derült ki számomra, hogy érdemes időt fordítani rá, mivel ő eléggé igényes - nem úgy, mint régen, amikor a "Tűzgyűrű" volt az egyik legkedveltebb filmje (máig nem értem, miért), amit én sosem bírtam megnézni, annyira rossznak találtam -, de például a másik kedvence az "Apokalipszis most", és a film zenéje révén a Doors-ot is megkedvelte. (Érdekes, ahogy ők - Z generációsként - a régebbi zenékhez viszonyulnak. Egyikőjüknek például Frank Zappa és Tom Waits a kedvence. Úgy beszélnek ők a zenéről, mintha  mi, a szüleik mondanánk, hogy "ma már nem írnak olyan színvonalú számokat, mint régen". (Bezzeg az én időmben!)) De jó volt látni őket tavaly, a Szegedi Jazznapok hosszú-, ámde őszülő hajú nézőinek soraiban. El is gondolkodtam azon, hol van az utánpótlás, akik húsz év múlva ülnek majd ezen a nézőtéren, hiszen olyan kevesen képviselték a koncerten az ifjabb korosztályokat. A  Harcosok klubja cím egy kommersz akciófilmet sejtet, - ezért nem néztem meg magamtól -, de amikor végül láttam, pozitív csalódást okozott. Ezért bátran ajánlom azoknak a hozzám hasonló sznoboknak is, akiket szintén elrettent ez a sok jót nem ígérő cím. Többrétegű, elgondolkodtató film.  El is játszottunk a gondolattal, hogy Mia éjszakánként egyfajta harcosok klubjában múlatja az időt. A filmbeli első szabályt, (meg a másodikat is, ami ugyanaz, mint az első, csak némi nyomatékkal) - miszerint "Senkinek ne beszélj a klubról!" - biztosan betartja :-) 

Az utóbbi napokban észrevettük, hogy Mia többet tartózkodik itthon, mint eddig. Az ebédlőasztal alatti székeken gömbölyödik, és ha kimegy, akkor sem kalandozik messzire. Eleve csak nappal megy ki az udvarra. Mau - a váltótársa - ellenben már két éjszakára is kimaradt, ilyen eddig még sosem történt. Érthetetlen, de mintha személyiségcsere történt volna köztük. Aztán Miát simogatva Igazda észrevette, hogy van a hátán egy folt, ahol hiányzik a szőr. Mindent megmagyaráz, ha egyik éjszaka harcolt egy másik macskával, és azért nem portyázik mostanában, mert tart attól, hogy ez újra előfordulhat. Maunak pedig ennyi idő kellett, hogy bátorságot gyűjtsön a hosszabb sétákhoz. És ez a két esemény időben éppen egybeesett. Úgyhogy lehet, hogy most már Mau is jár a harcosok klubjába :-) Ezt kicsit később írom hozzá: amikor hazaértünk a nyaralásból Mau orrán, nem messze a szemétől, egy nagy karmolást találtunk. Féltjük is őket, mert lehet akármilyen menő is a fél szem, azért rontaná az összképet rendesen. Ilyen gyönyörű macskáknál különösen nagy lenne a kontraszt. Aztán arra gondoltunk, lehet, hogy csak Mia próbálta megregulázni a testvérkéjét, merthogy láttuk már odakapni.

Megtudtam, hogy a Mauk - abban a reményben, hogy így lassan majd közelebb engedik magukhoz őt -, időnként táplálékhoz jutnak a szomszédos intézmény macskabarát lakójától. (Ezt mi már lassan egy éve gyakoroljuk, mármint az etetést, viszonylag csekély eredménnyel. Persze, sokat szelídültek, de azért nem annyira, mint amennyire egy házi macskának illene. Ezért azt gondolom, egy idegennek semmi esélye a mauknál. (2 hónap múlva helyesbítek: tévedtem, este 6 körül rendszerint mindketten megjelennek etetőjük portája előtt, akinek engedik magukat megsimogatni. Csökkentettük a vacsora adagjukat, mert Mau alakján már meglátszik a megnövelt táplálékbevitel. Mia kapott némi haladékot, mivel a betegsége miatt igencsak karcsú lett.)) Legalább fény derült arra, honnan származott a lopottnak hitt párizsi. Én nem vagyok ellenére - sőt -, hogy másoknak is örömet szerezzenek, de a fiúk szerint ezáltal többet lesznek kint, és így jobban eltávolodnak tőlünk.

A Kőrös partján töltöttük a hetet és hozzánk csapódott három kiscica, meg néhány felnőtt is. Egy házat béreltünk, ahol horgászok szoktak nyaralni, ezért a helyi cicák arra vannak szocializálva, hogy ha horgászbotot látnak, akkor hamarosan finom falatok várhatók. Ez a mi esetünkben sem volt másként, a bőségesnek nem mondható fogást - hat nyeszlett törpeharcsa, a helyi horgászboltos szavaival élve "törpe" - az utolsó napon felfalhatta a jelenlévő igencsak sovány példány, aki talán a kiscicák anyukája lehetett. De legalább úgy érezhettük, hogy részt vettünk egy környezetvédelmi akcióban, mivel a mesterségesen betelepített törpeharcsák annyira elszaporodtak hazai vizeinkben - kiszorítva az őshonos fajokat, mint Ausztráliában a macskák a helyi állatokat -, hogy kifogásukra kimondottan buzdítják a horgászokat. Hazaérve úgy érzékeltük, hogy megnőttek a cicáink. Először arra gondoltam, hogy ez csak optikai csalódás, és csak azért érzékeljük így, mert 5 napot kiscicák társaságában töltöttünk. De amikor egyikünk alig bírta felemelni Maut, aki mostanában igencsak húsos lett - a toronyból is szinte kilóg,- én is elismertem, hogy dominanciájához híven végképp utolérte Miát.

Anya tanításai (1): Nyilván kényszeres személyiségemnek tudható be, hogy amikor bizonytalan vagyok egy szó helyesírásában, azonnal ellenőrzöm a neten. (Mivel a vesszők használatában is sokszor elveszek, próbáltam utánanézni a szabályoknak, de ez  annyira bonyolultnak bizonyult, hogy feladtam, ezért továbbra is az ösztöneimre hagyatkozom.) Olyan is előfordul - leginkább a külön, vagy egybe kategóriában -, hogy megnézek valamit, amiben eléggé biztos vagyok, aztán kiderül, hogy mégsem úgy van, ahogyan én tudtam. De a nyelvi játékok kedvelésében is megnyilvánul vonzódásom a magyar nyelvhez: nem tud úgy megelőzni egy autó az úton, hogy ne alkotnék valami értelmes szót rendszámának betűiből magánhangzók beillesztésével. (A nehezebbeknél, mint például a mi rendszámunk - KYX -, plusz mássalhangzók használata is megengedett, így lett "kígyószex".) Nehezített változat, amikor a mellettünk elsuhanó autók ütemében kell szavakat alkotni a rendszámukból.  Másik kedvencem volt - amíg nem tántorítottak el tőle a gyerekeim, amikor cikinek minősítették azt a szokásomat, hogy ismerőseim neveiből anagrammákat - egy szöveg betűinek átcsoportosításával új szöveget alkotni - szerkesztettem. A sajátom például: "Szar aszún néz", kis engedménnyel, mert a rövid u helyett hosszú szerepel benne. De szívesen alkotok hosszú szövegeket egyféle magánhangzóval, vagy ugyanazzal a mássalhangzóval kezdődő szavakkal. Nehezítésként ritka magánhangzóval. Ismerőseim segítségét is kértem, amikor két í-vel vadásztam szavakat: így született a zsírcsík, ívdíj - ezt a szót csak a fordítók ísmerik -, vízíz, grízíz,  gyíkzsír, vízdíj, híddíj, kínrím. Vagy amikor hosszú ő-vel próbáltam minél hosszabb szavakat kitalálni, Ekkor írtam az alábbi bejegyzést: "... a "kissé" erőltetett főkőszőlőtőőrnőtőr, ami egy szőlőindás díszítésű villa vigyázó stábja nőnemű vezetőjének harcieszköze. Ű-vel pedig űrműfűgyűrű, ami a Marsot barátságosabbá tevő projekt keretében telepített gyeptéglák anyagából készített - lányok, nők biztosan fontak gyermekkorukban növények száraiból ilyet - karika." De gyűjtöm az újonnan született összetett szavakat is, pl. rezsicsökkentés, ársapka, meg árnyékminiszter. 

1. Az elején megírtam ennek a kifejezésnek az eredetét, de azóta többször is említettem, ezért úgy döntöttem, mindig odamásolom majd ezt a magyarázatot az irományom végére. Szóval, kb. 10 éve, - amikor fontolgattam egy blog írását, de még nem találtam ki, hogy mi legyen a témája -, éppen a gyerekeknek magyaráztam valamely élettapasztalatomat,  amikoris Kenyéradó mellettünk elhaladván viccesen megjegyezte, hogy írhatnék blogot "anya tanításai" címmel. Innen jön, hogy a nem macskás témájú sorokat így kategorizálom.