Szinte mindenki ismeri a fenti ikonikussá vált mondatot G. Orwell: 1984 című regényéből. A rendszerváltás idején jelent meg a regény Magyarországon - szamizdatként már korábban, konkrétan 1984-ben. Én is a megjelenésekor olvastam a könyvet, tobzódva az előző rendszerben eltiltott szerzők között - Faludy György (aki a kilencvenes évek hajnalán, egy író-olvasó találkozó után kezet csókolt nekem), Szolzsenyicin...  Nem a cicák miatt, sokkal inkább az alábbi abszurd történet okán - mely miatt előrevettem az anya tanításai részt - adtam ezt a címet az irományomnak: 

Anya tanításai (1): egy ebédlői beszélgetés közepette szóba került egy történet Hamvas Béla: A bor filozófiája című könyvéből. Kenyéradó utána akart nézni, hogyan íródott pontosan, ezért megkérdezte a chat GPT-t, hogy jól emlékszik-e rá. Meg is kapta a választ, és amikor pontosítást kért, a mesterséges intelligencia idézőjelek között írta meg a történetet. Korunk gyermekei erre kiakadtak, hogy a chat GPT közismerten megbízhatatlan, és ha azt mondanánk, hogy úgy emlékszünk, hogy a hős a végén beül egy repülőbe, és elrepül, akkor a chat GPT igazat adna nekünk, és ezt az elemet is betenné a történetbe. Kipróbálta, és nem akartam hinni a szememnek, de tényleg berakta. Mindezt idézőjelek közé, mintha az író így találta volna ki. Ezek szerint fontosabb a felhasználó egója, mint az igazság? Botcsinálta pszichológusként védi az önérzetünket, egyfajta fejben dől el filozófia jegyében? Ez a szöveg már eldőlt a szerzője fejében, a mi fejünknek maximum az emlékezésben van szerepe. 2024-ben ott vagyunk 1984 előszobájában. A fiaink tudják ezt, sohasem bíztak effélékben, látják mögötte az érdekeket, az üzletet. Nem használják, csak mi idősebbek vagyunk - vagyis már csak voltunk - ennyire naivak. Mindenesetre én ezek után inkább vállalom a hosszabb idővel járó keresgélést, de nem kérem a chat GPT segítségét.  Persze remek fordítási készségéről azért nem mondok le!

Kenyéradó nagyon ledöbbent azon, hogy amikor az udvaron találkozott az egyik mauval, és megszólította, az menekülőre fogta, mintha egy idegen próbálta volna becserkészni. "Selejtesek ezek a mauk!" - mondta. Főleg azok után, hogy megtapasztaltuk, hogy egy idegen kertes ház elött való pakolás során a házigazda cicája, akivel Kenyéradóék öt perccel előtte találkoztak először, beugrott a csomagtartónkba, és szaglászva előre mászott hozzám. Egy ismeretlen autóban, egy ismeretlenhez. Amikor a mauk Igazdával találkoznak a szabadban, vele is úgy viselkednek, mintha nem ismernék. Úgy látszik, szabad levegőn szinte transzba esnek, drogként hat rájuk az udvarozás.

Portyázásaik nem csupán egészségügyi séták, tanúi voltunk néhány eredményes vadászatuknak is: galamb  (szerencsére itt csak az eredménnyel találkoztunk), egér (őt megmentettük), számtalan rovar és pók, legutóbb pedig - három alkalommal is - gyík került terítékre. És mennyi olyan gyilkosság lehet a rovásukon, amiről nem is tudunk! A levadászott hüllő ijedtében megszabadult a farkától, de ez nem jött be, mert Mia halálos csapást mért rá, de végül csak a tovább fickándozó, előzetesen ledobott farkát falta fel. Beszéltük is az egyik fiúval, hogy jobban járt a csupa izom - azaz hús - farokkal, mint a gyík csontos testével. Hát, nem környezetvédő magatartásukról híresek ezek a mauk, hogy védett fajok példányaira vadásznak!

Alapból én kaptam a maukat, hogy - mivel nem igazán tudok kimozdulni - ragaszkodásukkal örömet szerezzenek nekem, hogy az ölembe feküdjenek, simogathassam selymes bundájukat... Ehhez képest félnek tőlem, gyanakodva haladnak el mellettem, közben végig tartva velem a szemkontaktust. Csak úgy tudom megsimogatni Maut, hogy Igazda úgy megfogja, ahogy a macskakiállításokon szokták hordozni őket, és idehozza hozzám. Ebből következik, hogy Miát talán még sohasem sikerült megérintenem, mivel ő nem engedi magát idehozni. Szóval úgy alakult, hogy a mauk inkább a gyerekekéi lettek, főleg Igazdáé. Én nagy lelkesedéssel ugyan, de csak messziről csodálom őket. Ezért találta ki Kenyéradó, hogy szerezzünk be nekem egy harmadik - hízelgő - cicát. Bár nagyon hiányzik, hogy nem szeretgethetem a maukat, mégsem szeretném próbára tenni őket, hogy mit kezdenének egy betolakodóval. Nincsenek illúzióim, szerintem egy új cicának pokol lenne az élete nálunk. Vagy a mauk mennének világgá. Úgyhogy én mereven elzárkózom ettől az ötlettől.

A végére még egy anya tanításai: kamasz koromban gyakran hallottam anyukámtól, hogy az a kisgyerek, aki egykor voltam, a felismerhetetlenségig másként nyilvánult meg, mint az a fiatal, akivé akkoriban váltam. Hihetetlen volt számára, hogy ugyanaz az ember áll előtte, mint akit addig nevelt. Mivel mostanáig nem tapasztaltam hasonlót a gyerekeimnél, csak most értettem meg, hogy mire gondolt. Eddigi ifjaink szinte észrevétlenül átcsúsztak felnőtt korukba, személyiségük is folytonosságot mutat a korábban tapasztaltakkal. Azokat a vonásaikat érzékeljük most is, melyek kisgyermekként is megnyilvánultak. Pl. egyikük makacsságát, és azt, hogy ha erőltetik, csak azért sem csinálja meg a dolgait, már akkor átélhettük, amikor az újszülöttosztályon erőszakkal próbálták rávenni a nővérek, hogy táplálékot vegyen magához általam, és ő hősiesen ellenállt, majd amikor kettesben maradtunk, magától teljesítette ezt az elvárást. Mostani kamaszunk - bár hivatalosan már kinőtt ebből a korból - azonban mutatja a klasszikus leírás teljes palettáját, és mintha egy másik bolygóról jött volna, elölről kezdhetjük a megismerését. Ebből arra következtettem, hogy azok az emberek mennek át személyiségváltozáson kamasz korukban, akik viharosan produkálják a felnőtté válás efféle tüneteit, akik pedig problémamentesen átvészelik ezt az időszakot, azok nagyjából megmaradnak olyannak, amilyennek addig ismertük őket. 

:1. Kb. 10 éve - amikor fontolgattam egy blog írását, de még nem találtam ki, hogy mi legyen a témája -, éppen a gyerekeknek magyaráztam valamely élettapasztalatomat,  amikoris Kenyéradó mellettünk elhaladván viccesen megjegyezte, hogy írhatnék blogot anya tanításai címmel. Innen jön, hogy a nem macskás témájú sorokat így kategorizálom.