Ifjúkoromban egy gitáron tanuló barátommal párhuzamosan megpróbáltam megtanulni játszani a fenti hangszeren. Tőle kaptam a címadó dal kottáját, ami egy tizenkilencedik századi népszerű spanyol dal. Rengetegszer feldolgozták. Íme, az egyik változat: 

Egyik reggel Kenyéradó kinyitotta a terasz ajtaját, majd visszament a hálószobába még egy kicsit ejtőzni. Amikor fél óra múlva újra megjelent a nappaliban, egy csomó tollat talált a mauk rejtekhelye - a kanapé alatt - előtt. Ezek után nem lepett meg minket, amikor bevilágítva a kanapé alá Igazda egy friss galamb tetemet talált. Hiányzott a feje, és leginkább a melléből falatozott Mau. Rekonstruáltuk, hogy ő lehetett a vadász, mert amíg Mia úgy nézett ki, mint egy kipréselt falevél, addig Maunak kidomborodott a hasa, és nem kért a reggeliből. Az is megfordult a fejünkben, hogy dominánsként lenyúlta Mia zsákmányát. Számítottam rá, hogy előbb-utóbb bekövetkezik valami hasonló, és csak reménykedni tudtam, hogy nem egy cuki cinke lesz az áldozat. Úgy látszik, az alapos tenyésztés sem ölte még ki az ösztöneiket, ezért felülbírálom eddigi véleményemet, miszerint életképtelenek lennének a vadonban. Annyira bejött Maunak a vadászat, hogy másnap reggel lelapulva közelítette meg a teraszajtót, amikor madarakat látott a közelben. 

Először volt olyan, hogy magukra hagytuk a lakásban a maukat egy éjszakára. Hazafelé az autóban mindenki leadta a tippjét, hogy vajon melyik bútort  pisilték le. Mivel Asza hazaérkezésünkkor mindig az ajtóban várt bennünket, meglepődtünk, amikor benyitva senkit nem találtunk az előszobában, hanem az ebédlőasztal alá betolt székeken aludtak. Meg kellett állapítanunk, hogy ezek a mauk teljesen jól elvoltak nélkülünk sőt, jót buliztak, amíg nem voltak itthon a "szüleik". Lehet, hogy azért szoktak lepisilni ezt-azt, mert a mi jelenlétünk feszélyezi őket?

A kertünkben, közvetlenül az előtető előtt, van egy kis fa. Számítottam rá, hogy előbb-utóbb felfedezik a mauk, hogy onnan fel lehet jutni a tetőre. Ez ma be is következett, időnként nyávogva hívva Igazdát Mau most is - amikor ezt írom - az átmelegedett tetőn heverészik. Érdekes, hogy a testvére még nem próbálkozott a fára mászással. Most, amikor az utolsó simításokat végzem ezen a szövegen, egyszer csak - a fát kihagyva - leugrott - vagy leesett? Ráadásul kőre! - előttem Mau a tetőről. (Megvalósult az angol mondás: "it's raining cats and dogs", kb. esik, mintha dézsából öntenék.) Lehet, hogy csak megijedt valamitől, és így tudott leggyorsabban bejutni a házba. Kezd rászokni - már kétszer csinálta -, hogy amikor le akar jönni a tetőről, nyávogni kezd, hogy Igazda kimenjen, és leszedje onnan.

Napokig egy lezárt dobozban lapultak egy állatkereskedésből rendelt dolgok. Aztán, amikor elfogyott a macskaalom, Igazda kinyitotta a kartont. Nem vette észre, hogy az almokon kívül száraztáp is van a dobozban, ezért nyitva hagyta. Amikor - magukra hagyva őket egy éjszakára - hazajöttünk, nem értettük, miért nem kérnek reggelit. Aztán megtaláltuk a dobozban a kirágott zacskókat, persze tartalom nélkül. Lazacos jutalomfalattal jutalmazták magukat, amiért kiszagolták az ételt. :-) 

Már másodszor fordul elő, hogy Mia, feltépve a szúnyoghálót - az ablakkeretre van ragasztva -, kiszökik az udvarra, és - mivel nem tud bejönni - kint tölti az éjszakát. Első alkalommal Kenyéradó akkor botlott bele, amikor hajnalban kitolta a kukát. Az út közepén feküdt. A második alkalom most van, nyitva a teraszajtó, de egyelőre nyoma sincs, pedig még nem is reggelizett. Mau bezzeg el nem mozdulna Igazda sarkából!

Végül jöhetnek "anya tanításai": (Nagyon zavar, hogy amikor új sorba akarok írni, és megnyomom az entert, kihagy néhány sort a rendszer. Ezért nem tudom kedvemre tagolni az irományomat.) Ha beszélgetünk valamiről, hamar felmerül valami fogalom, vagy egy időpont, aminek pontosan utána kell nézni. Ilyenkor előkerül a mobiltelefon, vagy a laptop, és rákeresünk a neten. Nagyon jól jön, hogy minden felmerülő bizonytalanságot azonnal tisztázni tudunk. Én ilyenkor hajlamos vagyok elveszni az internet bugyraiban, ahogy elmerülve a témában újabb és újabb szavakra keresek rá. Eleve nagyon szeretek fogas kérdések után hosszan nyomozni a neten, körmönfont keresőszavakat találni egy témához, kihámozni a releváns találatokat. Olyankor megszűnik a külvilág, a tér, az idő, ez egyfajta flow élmény. Persze, az nem kívánatos, hogy az ember beszélgetés közben kerüljön ilyen állapotba. (Na, itt aztán tényleg új bekezdést kezdenék!) Azt mondják, az internethez való állandó hozzáférés következtében satnyul a memóriánk, mivel kiszervezzük azt a kütyüinkre, bár én egy betegség következtében eleve nem állok a helyzet magaslatán rövidtávú emlékezet terén. Az internet - és annak mindenkori készenlétbe állása - miatt lehet Z generációs gyerekeimnek olyan átfogó ismerete az őket érdeklő témákról. Egykor könyvtárba kellett menni, ha az ember valamiről alaposabb tudásra akart szert tenni. Ha még most is így lenne, mire odajutnék, rég elfelejteném, milyen kérdés merült fel egy két nappal ezelőtti beszélgetésben. És a keresgéléssel eltöltött időt is sajnáltam volna ráfordítani. Kényelmes lettem, még akkor is kétszer meggondolnám, hogy utánanézzek-e valaminek, ha csak a saját könyvespolcomig kellene elsétálnom, és ott lapozgatnom. Persze ez is erre a mostani, felgyorsult korra jellemző, hogy sajnálom az időt keresésre fordítani, hogy gyorsan szeretnék utánajárni a dolgoknak. De ha érdemi kapcsolatban szeretnék maradni a fiatalabb generációkkal, nem ragadhatok le gyerekkorom szokásainál, még akkor sem, ha értékesebbnek tartok egy s mást az akkori világból.