A legutóbbi irodalmi szalonban az egyik tag megemlítette Csanádi Imre nevét. Ezt meghallva előugrott memóriám mélyéről egy óvodában tanult, elfeledettnek hitt vers. Megindult egy lavina, mert eszembe jutott még több macskákkal kapcsolatos irodalmi alkotás, mint például Kipling: A magányosan sétáló macska, Szabó Lőrinc: Cila című verse, melyet elő is adtam annak idején egy iskolai szavalóversenyen, vagy Colette: A macska című remek regénye.

Csanádi Imre: Doromboló

Fagy kinn, fagy,
hó van nagy
most ideje,
most fagyjon,
akár bele -
szakadjon.

Csak a kályha mormoljon,
vén cirmos doromboljon:
elnyugszunk
esténként
édesanyánk
meséjén.

Amikor egyik fiunk hazaérkezett az iskolából, és az ebédlőben beszélgettünk, az udvarra vezető üvegajtón át megpillantottuk Maut, ahogy a szemközti kőkerítés tetején sétálva benéz a helységbe, meglátva egyik fiunkat nyávogva köszönti - beköszön -, majd tovább megy. Ahogy enyhül az idő, felértékelődik az udvar: gyakran kint nyávog az ajtó előtt, így hívva ki Igazdát játszani. Amikor elfáradt a macskapeca kergetésében, eldobta magát a napsütésben. Igazda is leült a földre. Látva ezt Mau közelebb ment hozzá, és szorosan mellé feküdt.

Vendégek ültek az ebédlőasztal körül, amikor Igazda elindult a konyha felé, szokás szerint Mauval a nyomában. Amikor a cica meglátta az idegeneket, hirtelen visszafordult, még azon az áron is, hogy így később jutott hozzá a vacsorájához. A múltkor úgy sikerült kicsalnunk a konyhába, hogy megcsodálhassák az ismerősök, hogy este 10-ig késleltettük az etetését.

Úgy látszik, rajta is kijön a tavaszi fáradtság, mert gyakran - főleg amikor egész nap nincs itthon - Igazda szobájában alszik. Amikor reggelizik, még nem süt a nap, aztán délelőtt végigalussza a verőfényes időszakot, és késő délután, amikor kijön, már árnyékba borult az udvar. Mint egy vámpír, de ő alkalmazkodva Igazda alvási szokásaihoz, éjszaka is ejtőzik. Ezért mondom, hogy nem vonatkoznak rá a bengáliak hiperaktivitásáról szóló hiedelmek.