Legkisebb gyerekünk Aszával álmodott. Boldog volt, hogy újra találkozhatott vele. Én is álmodtam már olyat, hogy utána minden reálisnak tűnt, az érzések, a gondolatok, a képek. Volt, hogy álmomban elbúcsúzott tőlem valaki, aki valójában már meghalt. Aztán azon gondolkodtam, hogy ez pontosan olyan, mintha valóban megtörtént volna. Olyan történeteket élhettem át álmomban, amelyek a való életben sosem fognak megtörténni velem. De én így is tudom, milyen megtapasztalni őket. mert nem lehetett megkülönböztetni az álombeli élményeket a valóságtól, ahogy az Inception - Eredet - című filmben is történt. Kicsit irigykedtem ezekért az Aszás élményekért, és csak remélhetem, hogy egyszer én is  találkozhatok majd így vele. "Az álom Isten elfelejtett nyelve."

  Aszának extrém selymes volt a bundája. Kölyökkorából nem emlékszem, hogy rácsodálkoztam volna, úgyhogy valószínűleg akkor még nem volt ilyen különleges. A mauknak másképp selymes, inkább bársonyos, főleg a rövidebb szőrű MaunaK. Ránézésre is olyan mint a bársony. Amikor felmerült, hogy ismét lesz cicánk, gondoltam, ilyet nem könnyen találnék, úgyhogy valószínűleg a következő cicánk nem lesz ilyen puha. De így most mégsem kell lemondanunk erről az élményről.

  Néhány napja az egyik gyerek a kanapén hagyta a kiflijét, amelyben egy virsli is lapult. Egy hirtelen mozdulattal az egyik mau kikapta a virslit a kifliből, és a kanapé alá szaladt vele. Még sosem lökték arrébb a kanapét a fiúk ilyen gyors mozdulattal, mint akkor, hogy visszaszerezzék az ételt. A határozott szándékot látva a bűnös mau sorsára hagyta zsákmányát, és elmenekült. Így némi tisztogatás után veszteséggel ugyan, de fogyaszthatóvá vált a virsli nagy része.

 Megtudtam, hogy az előző helyükön mindig volt kirakva száraztáp a tálkájukba, ezért kitaláltuk, hogy mi is bevezetjük ezt a szokást. Talán így nem lesz számukra annyira motiváló a magára hagyott konyha, így nem fognak annyit lopni. Az este kirakott nem kis adagot kb. 20 percen át folyamatosan ették, reggelre el is fogyott. Amikor éjszaka mászkáltak, a hasukon egyértelműen látszott, hogy nem a szokásos mennyiséget kapták. Meglepődtünk, hogy ennek ellenére ugyanolyan vehemenciával reggeliztek, mint az előző napokban. Úgyhogy nem egy nap alatt fogjuk átszoktatni őket.

 Etetéskor 2 lépésre egymástól leteszünk egy-egy tálkát, amiben általában nedves macskakaja van. Evéskor hagyják magukat simogatni, és ezt ki is használjuk. Eddig a gyorsabb evő amikor végzett, átszaladt a másik tálkájához, hogy besegítsen az étel elfogyasztásába. Kivéve, amikor nyers húst kapnak, mert olyankor megvadulnak, morognak és habzsolnak, mint a vadállatok. Tegnap a falánkabbik szépen leült a másik háta mögé és megvárta, amíg az elfogyasztja a vacsoráját. Csak utána ment oda, hogy maradékok után kutasson.

A két fülük közötti fekete csíkok mindig az Üvegtigrisből arra az emberre emlékeztetnek, aki mindig mást kért a hot-dogjába, neki volt úgy hátrafésülve a kopasz fejére a sötét haja, ahogy a mauk csíkjai a fejükön. 

Nagyon sokat játszanak együtt a mauk, imádom nézni őket, ahogy levadásszák egymást. Mivel még sosem volt 2 kiscicám egyszerre, nem tapasztaltam meg, hogyan játszanak ilyenkor. Városi gyerekként nem találkoztam kiscicákkal. Már anyukaként egyszer bekéredzkedtem egy ismerősékhez, ahol nemrég kiscicák születtek, hogy megnézzem őket, mert még sosem láttam kétheteseket.

Csak erős idegzetűeknek! Aki éppen eszik, ne olvasson tovább! Egyik délelőtt arra eszméltünk, hogy az egyik mau a legkisebb fiú ágyára intézte nem igazán szilárd székletének ürítését. A halmazállapot a sok nem nekik való étel fogyasztása miatt lehetett ilyen. Később ez a cselekedet megismétlődött a parkettára is. A macskatartás árnyékos oldala.