Elköltöztünk. Ez a hetedik lakás, amelyben lakom életem során, de most először Budán és most először kertes házban.  Fura, hogy az ablakon kinézve nemcsak a fák lombját látom, hanem a füvet is. A mauk is szívesen ülnek az ablakban, és ablakfigyelő szolgálatot végeznek. Még nem tudom, miképp oldjuk majd meg nyáron, amikor nyitva lesznek az ablakok, hogy a mauk ne menjenek majd ki - tetszés szerint - az udvarra. Amikor a belső udvarra nyíló ajtót nyitva hagytuk Maunak, egy darabig csak ült ott, aztán hirtelen határozottan megindult kifelé, alig tudtuk elkapni. De visszatérve a költözésre, pakoláskor, ahogy szaporodtak a dobozok, a mauk egyre izgatottabbak lettek. Ijedten szaladgáltak a visszhangossá vált szobákban. Végül beraktuk őket egy-egy macskahordozóba és rábíztuk őket egy családtagra, hogy ne lábatlankodjanak a közelünkben. Hála Igazdának, most van bőven muníció, azaz fotó - máskor úgy kell könyörögni érte:

Az új helyen bevették magukat a mosógép mögé, ott lapultak egymás hegyén-hátán, de jobban féltek a költöztető szakiktól, mint az új lakástól. Amikor a szakik visszamentek a régi lakásba a következő adag dobozért, a mauk azt hitték, elmúlt a veszély, és előjöttek. Ez korai volt, mert amikor újra kezdődött a jövés-menés, megint mehettek a rejtekhelyükre.

Amikor végre minden elcsendesedett, kezdődhetett a felfedezés: Mau hamar levetkőzte félelmét, és immár nem lopakodva járkált helységről helységre. Mia sokkal később jött elő. Hamar felismerték, hogy érdemes a konyha közelében maradniuk, így tudják folyamatosan monitorozni a helységet. Rendszeresen tesznek egy-egy kört a konyhapulton, végigszagolják, hátha maradt rajta néhány falat elől hagyva. Itt a konyha melletti ebédlőben gépezek, ezért jóval többet látom a konyhában portyázó maukat. Mivel előttem van az ebédlőasztal, ezért akkor is gyönyörködhetek bennük, amikor az asztal alá betolt székeken alszanak. Mau - Aszához képest - sokkal gyakrabban olyan mélyen elalszik, hogy arra sem ébred fel, ha valaki megfogja a farkát. Asza általában olyan felületesen aludt, hogy akkor is mozgatta a füleit, ha akárcsak elment mellette valaki. Pedig azt várnám, hogy egy háziasított állat nyugodtan rábízza magát a gazdájára, és nem aggódik a környezete felől.

 A mauknak jellegzetesen csillogó, ragyogó fényű bundájuk van. Ezt glitternek hívják, és egy recesszív gén okozza, amely tudatos tenyésztés folytán került a fajta génállományába. Mindkét cicánk rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, de eddig csak egy fotón sikerült megörökítenünk. Ezt már felhasználtam egyszer ezen a blogon, de most újra ezzel illusztrálom az írásom: 

Most, harmadik nap, már úgy viselkednek, mintha mindig is itt laktak volna. Egyre inkább felbátorodnak, és próbálnak kiszökni az udvarra. Mau stratégiája az, hogy ha kijut, gyorsan megindul a kerítés (fal) irányába - "elmegy a falig". Ez bevált, mert így egészen a kert végéig eljutott, mielőtt Igazda elkapta. Még nem dolgoztuk ki a stratégiát, hogyan engedjük, vagy ne engedjük ki őket a kertbe, egyelőre figyeljük, hogy viselkednek ebben az új helyzetben.