A cím Weöres Sándor: Kutya-tár című verséből való. A gyerekeim már nem ismerik ezt a verset, pedig gyerekkoromban minden óvodás kívülről fújta. Ide is másolom:

Harap-utca három alatt
Megnyílott a kutya-tár,
Síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülü Aladár.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,
Tízért fehér kutya jár,
Törzs-vevőknek öt forintért
Kapható a kutya már.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!

Az előszobában van néhány kartondoboz. Az egyiken a mauk "áldásos" tevékenysége következtében egy tenyérnyi lyuk látható. A másikon is vannak már hiányosságok. Persze jobb, ha ezt rágják, mint a fülhallgató zsinórját, amit sikerült kettéharapniuk. Mivel Igazda már jelezte, hogy próbálkoztak a fal mellett futó vezetékeken is erősíteni a fogaikat, félek, hogy Asza példáját követik majd, és elkezdik rágni a drótokat. Asza odáig ment ezzel a tevékenységgel, hogy az egyik számítógép zsinórját ki kellett cserélnünk, mert teljesen elrágta a szigetelést. Attól féltem, hogy egyszer fogai erősítése közben megrázza az áram, és persze a gyerekeket is féltettem. Szigetelőszalaggal betekertük őket - nem a gyerekeket, hanem a vezetékeket -, meg vettem rájuk műanyag védőborítást - ezt sem a gyerekekre -, és már azon gondolkodtam, hogy be kellene kenni a vezetékeket egy Asza számára kellemetlen illóolajjal - mondjuk egyiket sem szerette, bármelyiket az orra elé tettem, elkapta a fejét. A mauk ezt sem csinálják. Még a narancsot is csak simán megszagolják, pedig Asza hátrakapta a fejét, amikor megérezte az illatát. Most egy online állatboltban keresek nekik kutyának való rágó alkalmatosságot, hátha ráfanyalodnak a drótok helyett. Úgyhogy egy egészen új világ nyílt meg előttem, a kutyások világa, ahol olyan csodák vannak, mint "finom marhabőrcsont ízletes húsba vagy halba csomagolva".

Amikor varratszedésre vitték Miát, és Mau egyedül maradt velem a lakásban, időnként hangos nyávogásba kezdett. Hiányzott neki a testvére. Amikor pedig hazaérve Mia bódultan aludt az altatás következtében, Mau mögéje feküdt, aggódva vigyázta az álmát, és figyelt minket, ahogy a közelébe mentünk. Jó nézni őket, amikor közösen tevékenykednek, hogy milyen jól együttműködnek, és kommunikálnak egymással. Ha csak egyikőjük lenne, jóval nehezebb feladat lenne lefárasztani, bár biztosan hamarabb megtanulna alkalmazkodni hozzánk. Volt már 2 macskám egyszerre - Mikka és Nárcisz -, de ők ivartalanított hímek voltak, több év korkülönbség volt köztük, és nem voltak rokonok. Elvoltak, de nem kötődtek különösebben egymáshoz. Tapasztalataim alapján nem lettem híve a többes macskatartásnak, de ez most megváltozott, és most már szószólója vagyok.

Meglepő, hogy mennyit ügyesedtek, mióta hozzánk kerültek. Ma egészen magasról ugrott le Mia a tévé mögötti szűk, vezetékekkel teli helyre, de semmi problémája nem akadt ebből. És olyan magas szekrény tetejére is felment, hogy nem tudtuk elképzelni, hogyan jutott oda. Amikor kiscicaként vadultak, lélegzetvisszafojtva (Utánanéztem az előbbi összetett szó helyesírásának, és arra számítottam, hogy kötőjellel kell írni, mivel 6 szótagnál hosszabb. De kétféle helyesírást is találtam, és nekem szimpatikusabb egybeírva.) figyeltem őket, rettegtem, hogy leesnek, mert olyan kis ügyetlenek voltak. Mia az utóbbi napokban egészen magasra felmegy a szekrények tetejére, aztán amikor Mau bejön és keresi, csendben meghúzódik, a tesója pedig kimegy, mert azt hiszi nincs a szobában. Ha viszont Igazda jár a szoba közelében, azonnal elindul lefelé, és követi őt.

Nagyon szeretem, hogy olyan beszédesek - Mia hangerejének azért nem mindig örülök. Játék közben is folyamatosan murrognak, ha Igazda bemegy a fürdőszobába és bezárja maga mögött az ajtót, hangosan nyávognak, amíg ki nem jön újra. Mau különösen gyakran kommunikál velünk, szinte minden megnyilvánulását hanggal kíséri. Aszánál ünnep volt, amikor megszólalt, etetéskor mielőtt a táljába tettük a falatot, vártunk egy kis ideig, mert olyankor mindig nyávogni kezdett, amit mi hallani akartunk. Igazdát rendszeresen kértem, hogy "murrogtassa".