Tegnap arra jutottam, hogy ezek a mauk nem is macskák. Olyan ételeket lopnak el, amit más macskák figyelmen kívül hagynának. Ki látott már olyat, hogy egy macska megrágja a datolyát? Vagy megesznek egy olyan mártást, amelyben többek között fűszerpaprika van. Az azóta sem lankadó kenyér-imádatukról már nem is beszélve. Asza a kukoricánál és az olajbogyónál azért nem ment tovább. Jó, az olivát csak jól megrágta, aztán már csak pofozgatta. Lehet, hogy igazán a levét szerette.
Amióta köztünk vannak várom, hogy kinyissák az ajtókat. Asza ebben profi volt, kimondottan zavarta, ha egy ajtó be volt csukva, ezért akkor is kinyitotta, ha nem akart bemenni rajta. Ha a bejárati ajtót este elfelejtettük kulcsra zárni, biztos, hogy reggel arra ébredtünk, hogy tárva-nyitva van az ajtó. Szerencsére ez nem okozott különösebb problémát, mert egy házon belül volt a lakásunk. Rászoktunk, hogy nem csukjuk be a szobák ajtajait, hanem csak behajtjuk őket, mivel Asza úgyis addig ugrál a kilincsre, amíg ki nem nyitja, és nem akartunk éjszaka erre ébredni. Egyszer egy vendégségben a házigazda bezárta a cicáikat a fürdőszobába. Csodálkozva néztem, hogy nem tudtak kijönni onnan. Nálunk ez nem jött volna be! Mivel ezek a mauk olyan okosak, kétségem nincs afelől, hogy idővel ezt is megtanulják majd, de egyelőre - szerencsére - nincsenek e tudás birtokában. Meg még nem is tudnak olyan magasra ugrani. Nyilván pont ezért nem tudják kinyitni.
Adományozójuk annak idején felhívta a figyelmünket, hogy a bengáliaknak érzékeny az emésztésük. Akkor még nem tudtuk, hogy ez azt jelenti, hogy "mindentől" hasmenésük van. Útjára bocsátottam egy bejegyzést a bengáli csoportban erről. Ezáltal megtudtuk, hogy ez egy általános probléma a kezdő bengáli tulajoknak. Úgy tűnik, fontos, hogy az ételük gluténmentes legyen. Tehát hiába táraztam be Asza egykori kajájából, most ajándékozhatom el az egészet, mert nem bírja a kényes gyomruk. Ezt elkönyvelem járulékos veszteségnek. Ráadásul válogatósak is. Tegnap csirkezúzát kaptak, de Miának nem ízlett, ezért Mau dupla adagot evett reggelire. Úgy tele lett a hasa, hogy utána vacsoráig emésztett, azaz aludt. Úgyhogy ha elegünk van a nyüzsgésükből, csak jól tele kell etetni őket, és akkor egész napra nyugton vannak.
Egyik gyerekünket nagyon zavarta, hogy a mauk folyton Igazdát követik, minket, többieket, pedig alig vesznek emberszámba. Ezért kitalálta, hogy reggel Igazda fogja etetni őket, este pedig ő, hogy őt is imádják. Első este ez úgy alakult, hogy miután megetette őket, Mau bement Igazdához, és az ölébe gömbölyödött. 
A fenti képpel, azt hiszem, kimaxoltam a cukiságot.
Írtam már, hogy ezek a mauk nyávogással jelzik az igényeiket. Most már akkor is hangot adnak elégedetlenségüknek, ha nem tiszta az alom. Ez nagy segítség nekünk, és remélhetőleg így nem fognak az almon kívülre pisilni, meg kakilni. Ennek megvan az a hátránya, hogy amikor csak úgy össze-vissza nyávognak, akkor is rohanunk, hogy biztos tele van az alom és ki kell cserélnünk. Holott csak elszállt egy muslica a szemük előtt, azt akarják levadászni. Ennek tükrében még furcsább, hogy kajáért csak akkor nyávognak, amikor letesszük eléjük a tálat. 
