A cím az Edda együttes fénykorában megjelent szám szövegéből való.
Mivel igazda szobája túl messze van tőlünk ahhoz, hogy meghallja ha kiabálok neki - főleg ha gépezik és a fején van a fejhallgató -, rendszeresítettünk egy walkie talkie-t, és azon keresztül szólunk neki. Tegnap viszont az ő készüléke ki volt kapcsolva, ezért nem hallotta hogy hívom. Miután rájöttem erre, kiabálni kezdtem neki, de ezt a fenti okok miatt nem érzékelte. Ekkor az egyik mau nyávogva hívni kezdte őt és elindult az előszoba felé. Igazda követte, és az előszobából már meghallotta a hangomat. Úgyhogy a hős mau segített nekem. Erről eszembe jutott egy történet a hetvenes évekből, az egyik alsós olvasókönyvemből, melyben a cica úgy mentette meg gazdáit a lakástűzben való bennégéstől, hogy nyávogásával felébresztette őket.
Igazda feltette Maut az éjjeliszekrényre helyezett nagy doboz tetejére, ahol egy pók hálója feszült a sarokban. Mau azonnal meglátta, belekapva a hálóba szétszaggatta azt, és kiette belőle a befogott rovarokat. A pók menekülni kezdett, de Mau, a nagy vadász, hirtelen lecsapott, és őt is befalta.
Gyakran azért hívom be Igazdát a nagyszobába, mert tudom, hogy a nyomában hamarosan megjelennek a mauk is. Amíg itt van, beszélgethetek vele, és a maukat is láthatom. Amióta nálunk vannak a cicák, határozottan több az interakcióm Igazdával is. Az egész családot összehozzák, gyakran mindenki a kanapén ül a nagyszobában, és csodálja őket. Közben persze szóba kerül mindenféle téma. Ha Igazda kimegy a helységből, sajnálatos módon fél percen belül követik a mauk, akármit is csináltak előtte. Tegnap Mau a toronyban - a karácsonyra kapott kuckós alvó alkalmatosságban - aludt, de mivel Igazda itt ült a kanapén, egy idő után nem bírta tovább, és átjött hozzá, hogy dorombolva az ölébe gömbölyödjön egy kis simiért - simogatásért. Amikor eléggé feltöltődött, visszament aludni a toronyba. Egyértelmű, hogy Mau a fenti történet hőse, mert csak ő hajlandó efféle cselekedetre. Miát hébe-hóba meg tudjuk már simogatni, de nagyon le van maradva.
