Az előző posztban írtam arról, hogyan szoktatjuk a maukat arra, hogy mindig van a tálkájukban száraztáp. Nos, ez a próbálkozás hamvába holt, felfüggesztettem, mint Zimbardo a börtönkísérletet, amikor az első éjszakai  dorbézolás után előgurult Mau. Akkora volt a hasa, mint egy mindenórás kismamának, akinél bármikor beindulhat a szülés. Pedig még nem is ivarérett. A ragadozóknak biztosan látványosan meg tud nőni a hasuk egyik napról a másikra, de ha ez nálunk embereknél így történne, sokkal gyakrabban hallanánk ismerőseinktől azt a kellemetlen  kérdést, hogy mikorra várható a baba. A válások száma is megugrana a nagy ünnepek után, amikor a családi ebédek és vacsorák következtében jócskán megnőne a feleségek derékbősége. Ámultam, hogy így is fel tud ugrani az asztalra. A gyerekeknek is szóltam, hogy óvatosan emeljék fel, nehogy megnyomják a hasát, és kihányja ezt a bőséges, de végül csak egyszeri vacsorát. Érdekes, hogy Mia hasa nem lett olyan nagy, mint Maué, nyilván náluk is vannak szerencsésebb alkatúak is. Másnap reggelre fellélegezhettem, mert leapadt a pocakjuk.