Néhány napja az ágyban feküdtem, amikor Mau az ágyról ugrott egy hatalmasat úgy, hogy keresztben repült át felettem. Amikor fölém ért, a hátsó lábaival egy evező mozdulattal lendületet vett úgy, hogy röptében csak lökött egy kicsit rajtam, és így keresztben átrepülte az ágyat. 

Pár napja Mau is kés alá feküdt. Azaz átesett az ivartalanításon. Kapott egy macskaruhát, ami egy a végtagoknál és hátul kivágott öltözék, hogy ne tudja nyalogatni a sebét. Mia ezt megúszta, mert nem engedte feladni magára. Mau szinte totyogva lépkedett, úgy mosdott, hogy a ruhát nyalogatta, sokkal elesettebbnek látszott. Mia másnapra már kiheverte az egészet. Most Mau ahányszor Mia közelébe került, az mindig fújt rá. De másnap reggelre már játékra lehetett bírni. Harmadnap pedig észrevettük, hogy a sebnél szétrágta a ruhát, ezért feleslegessé vált, hogy rajta legyen, mivel így nem tudja megakadályozni, hogy kiszedje a varratokat. Úgyhogy Igazda inkább levette róla. Azóta a mozgása újra a régi, Mia hozzá való viszonyulása is normalizálódott, és nagy vehemenciával kezdett el játszani vele. Örül, hogy visszakapta testvérkéjét. Viszont így folyamatosan figyelnünk kell, hogy ne nyalogassa a hasát.

Zuhanyzáskor Igazda bezárta magához Maut a fürdőszobába, hogy rá tudjon szólni, ha nyalogatni kezdi a sebét. (Meg is állapította, hogy Maunál kezd belsővé válni a tilalom. Ugyanis már odahajtotta a fejét a hasához, de aztán meggondolta, és nem kezdte el tisztogatni.) Így most már biztosan állíthatom, hogy abban sem tipikus bengáli, hogy nem érdekli a víz. Pedig a leopárdmacskának - akitől félig származik a fajta - úszóhártyásak a lábai. Láttam olyan videót, melyben a bengáli a zuhanytálcában játszik, miközben a zuhanyrózsából ömlik rá a víz. Arra is gondoltam, talán azért nem szereti a zuhanyt , mert Igazda a Wim Hof-módszer szerint, hideg vízben zuhanyzik. Aztán arra gondoltam , hogy a természetben az állatok szinte csak hideg vízzel találkoznak - a japán makákókat kivéve, akik a hőforrásokban melegednek -, úgyhogy ez nem lehet akadály.

Úgy látszik, Mau tériszonyos :-) Egy magas bútor tetején van néhány doboz, ez lett most Mia kedvenc alvóhelye. Egyre könnyedebb mozdulatokkal ugrik fel oda, sőt, még nézeget felfelé, mintha magasabbra szeretne jutni. Már rágja is a kartont. (Maga alatt rágja a dobozt.) Mau viszont még sosem próbált felmászni a dobozokra. Mia itt sem érezheti magát teljes biztonságban, mert Igazda -  magasságának köszönhetően - simán felér odáig.Általában, ha simogatni kezdünk egy macskát, előbb-utóbb elkezd dagasztani, vagyis tépőzni. Ez gyakran meghaladja az ember fájdalomküszöbét, ha éppen az ölében van a cicája. Aszát, és a többieket sem lehetett leszoktatni arról, hogy ilyenkor ne mélyesszék bele a karmaikat különböző testrészeimbe. Ha egy kóbor cicát elkezdünk simogatni, ösztönösen ő is azonnal tépőzni kezd. Ezért is fura, hogy a mauk sosem csinálják. Pedig ez a viselkedés elvileg onnan maradt vissza, amikor kiscicaként szopiztak, és így serkentették tejelválasztásra anyjuk emlőit. Mondom, hogy nem is macskák!